Néha köszönetet kell mondani a barátságért is...

Talán furcsán hangzik a cím, mert a barátság attól az, ami, mert természetes, mert önmagáért van, s, mert adni képes és megújulni. Miképpen nekünk is érdemes önvizsgálatot tartanunk, s olykor elmélkedni azon is, mi mit hagyunk azokra, akik végig mellettünk voltak az utunkon, s önként, csakis miattunk tették ezt! Ezért jó néha a csönd is. Áldani képes és hiányt fakasztani, majd újabb forrásokkal táplálni minden régit, s ebben rejlik az emberi létezés egyik legnagyobb fensége!