Néha olyan jó eltűnni a világ elől

mert ilyenkor senki sem kér számon, nem akadékoskodik, nem utasítanak, nem szeretnék a segítséged kérni, de nyomban, vagy , akár visszamenőleg hetekre, hónapokra, s meg lehet élni azt, amit egyébként nem: a belső csöndet, ami fegyelemre szoktat, az önelszámoltatás kemény óráit, hogy aztán mégis győztesen kerüljünk ki az önmagunkkal vívott csatákból, mert olyan ajándék jutott a birtokunkba, amelyet azelőtt soha nem értékeltünk, az önmagunkba vetett hit győzedelmeskedett az összes bánatunkon, s ezért ismét szabadon szárnyalhatunk.

(Én)