2017. május 9., kedd

Mikor Zsófi kicsi volt...







nem szerette, ha énekelek neki, csak nagyon ritkán...
Mindig azt mondtam neki, hogy a legaranyosabb két és fél évesen volt, mert szőke volt, s bűbájos, mert babaillata befényezte a napjaim...
Négy éves korában úgy futott a hintához, ahova azelőtt soha, hogy megijedtem, s rohantam utána. El is tört a bokám... Három napig mankóval sem tudtam, csak a lakásban közlekedni, de fekvőgipsszel. Természetesen, ő sem ment oviba, de a boltig egy cédulával mégis elengedtem. Minden egyes lépését az erkélyről figyeltem, mert a bolt a szomszédos házban volt. Tudom, hogy ő volt a legbátrabb négy éves széles e világon! :-)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése