Rövid ars poeticák

  „Voltam-e én, vagyok-e ti
Lesznek-e ők
Fáklya a verem előtt?”

(Reményik Sándor)


„Jaj, magammal víva csatákat,
békét ígyen hol lelhetek?
Akarom, mégse köthetek.
Akarom, s jaj - ily bajt ki látott!
a rosszat teszem, mit utálok,
és nem a jót, mit szeretek.”

(Racine)           





„A legfőbb kincset nem rejtették el az istenek: mindazt, ami értékes, megtalálod az emberben.”

                                                                                                                              (Tatiosz)



„A csillagok fényesek, mégsem vetélkednek a napvilággal.
Tanulj meg szerényen tündökölni, mert ez az emberi.
Ami kevés, az senkit sem bánt: mérsékli az irigységet, lecsillapítja a féltékenységet, fékezi a dühöt, a gúnyt, a gonoszkodást, és egyúttal megakadályozza a saját kimerülésedet is. Aki folyton világít, fogy az olaja; a csonkig égett gyertyát a szemétre hajítják. Ügyelj, hogy fényed ne vakítson el senkit: se másokat, se önmagadat.”

(Tatiosz: Tündöklés)      




 „Jól teszed, ha arra biztatsz másokat, hogy nevessenek veled, amikor kineveted önmagad. Meglehet bolond vagy, de bizonyára te vagy a vezér a bolondok között.”


(Carl Reiner)       




  „Időt kell szakítanod embertársaidra, tégy valamit másokért, ha még oly apróságot is — valamit, amiért fizetséget nem kapsz, csupán a kitüntető érzést, hogy megtehetted.”

(Albert Schweitzer)


„Egyedül vagyok... lelkembe zárt hiányod társaságában”.

(Szabolcsi Erzsébet)